XANTHOMONASZOS BAKTERIÓZIS

A baktériumos levél- és termésfoltosság (Xanthomonas juglandis) a diótermést komolyan veszélyezteti, hűvös, csapadékos tavaszú években. Szükség esetén az ökológiai gazdálkodásban felhasználható réztartalmú készítményekkel kell permetezni, rügyfakadástól júniusig terjedő időben 10-14 naponként, súlyos fertőzésnél 7-10 naponként. Ez a hagyományos eljárás is, bár hagyományosan a baktérium réz-rezisztenciája miatt egyre inkább szerves gombaölőszerekre is rákapnak.

Javasolják, hogy a télen is a fán maradt diókopáncsot le kell verni a fáról.

Ha már ismerjük, dióskertünkben milyen betegségek és károsítók fordulhatnak elő, elgondolkozhatunk, hogy a hagyományos növényvédelmi eljárásokat meghaladva milyen módon képzeljük el a biológiai védekezést ellenük.

Ökológiai szemléletű növényvédelemnek nevezhetjük, ha a kártevők ellen nem vegyszereket, hanem más élőlényeket vetünk be. Ezt a harcot bízhatjuk a természetre, a kártevők és az őket pusztító más élőlények természetes egyensúlyának kialakulásában bízva, vagyis hogy nem csinálunk semmit.

Ez a hagyományos, tiszaháti diótermő táj művelésének technológiája, tökéletesen biológiai művelés. A fűtermést lekaszálva tehenekkel hasznosították.

A természetben a vadon nőtt diófák alatt különböző növények nőnek, legtöbbször fűfélék. Kertekben, szőlők, szántók végében is fű van alatta. És milyen szép nagy diófák nőnek füves területen!

A dióültetvény területén létesített - magától létesülő - gyep között nagyon hasznosak a gyepkultúrába illeszkedő pillangósvirágú növények - vörös- és fehérhere, gomborka, szarvaskerep, kisebb növésű bükkönyfélék, stb.