A dió hagyományosan is a biotermék képzetét kelti, mert a dió betegségei és kártevői lényegesen eltérnek egyéb gyümölcsökéitől, továbbá a dió jellemzően házikerti termék, ahol a vegyszeres növényvédelem nem oldható meg a diófák nagysága és a technika hiánya miatt.

Üzemi méretekben a növényvédelemnek mégis komoly jelentősége van, mert a kártevők könnyebben átterjednek egyik fáról a másikra. Ezért a növényvédelemmel kiemelten kell foglalkozni, mert a magyarországi diótermelő üzemek (jellemzően a volt állami gazdaságokból kiprivatizált kisebb-nagyobb termő diósok) nem az ökológiai szemlélet alapján működnek, hanem termelési gyakorlatukban az állami gazdasági szemlélet él tovább.

Ami jellemzően alkalmassá teszi a diót az ökológiai, környezetkímélő gazdálkodás számára, az a körülmény, hogy a diófa igen magas, terebélyes, hatalmas lombkoronájú fa. Ezért nem, vagy szinte nem permetezhető, így gazdája inkább lemond a diófa vegyszeres növényvédelméről, és átáll biológiai módszerekre. Legalábbis így gondolja, ezt mondja.

De az is igaz, hogy betegségek és károsítók nem is szoktak olyan totális kárt okozni, mint amit más növények esetében tapasztalhatni.

Szerencse is, hogy nem hatalmasodnak el, mert akár földi gépekkel, akár helikopterrel permetezünk, a lombtömeg megakadályozza a permetlé tökéletes eloszlását és hatásának érvényesülését.

Lehetetlennek tartom az ökológiai szemléletű diótermelés megvalósítását a már magántulajdonban létesített ültetvények többségében azért is, mert a magántulajdonosok nagyobb része nem képes kivárni a termőre fordulás 10 évét, és a területet addig is köztes növényekkel hasznosítja, amelyek növényvédelmi beavatkozása a diófákat is éri.

És bizony, a diófajta megválasztása is kérdéses, mélyen egyetértek Holb Imrével, amikor azt mondja, hogy "betegségekre és kártevőkre érzékeny fajta lehetetlenné teheti az ökológiai termesztést". Mert diófajtáinkról nem mondható el, hogy teljesen ellenállók lennének.

Ami a diófa esetében valóban segít a jó egészségi állapot elérésében és ezen keresztül a fa ellenállóképességének növelésében, az a jó tápanyagellátás és vízellátás. Vagyis, meg kell adni a diófának, amit igényel. Saját erejéből jobban kiheveri a károsításokat is. A - tápanyaghiány vagy aszály miatt - legyengült diófa erősebben károsodik, bármilyen betegség érje. Súlyosabb esetben fiatal korban is elpusztul.

Tartsuk tehát diófáinkat jó erőállapotban.

Csak az a bökkenő, hogy az ökológiai termesztés mellett köteleztük el magunkat, így el vagyunk zárva a leghatékonyabb - és nem káros - tápanyagpótlási módszertől, a műtrágyázástól, és ezen keresztül versenyhátrányban vagyunk a hagyományos diótermelőkhöz képest, akik nitrogén- és kálium-műtrágyával diófáikat jó erőállapotban, jó egészségben tudják tartani, és több diót termelnek. Nekünk pedig a kevesebbet, férgesebbet kell magasabb áron eladnunk, ha ugyanannyi bevételt szeretnénk.